Sziasztok,
én azt hiszem van egy pár dolog, amit meg kell ma osztanom Veletek.

1. A blog létrejöttének célja
Azt hiszem itt az idő, vagy talán mindig is itt volt, hogy egy kicsit felébredjünk. Túl régen alszunk már. Nekünk itt dolgunk van, és eleget aludtunk. Én nem fogok nektek szándékosan hazudni, és csak olyan dolgokat teszek fel ide, ebbe a kis kuckóba vagy barlangba, amit a legjobb szívvel a szerelmemnek is megmutatok. Soha nem akarok ártani Nektek. Bár azt hiszem rázós utatok lesz ezt olvasni.
Szeretnék ide idézni egy kicsit, Duncan Shelley A téboly katonái című könyvből:

"A test ébredése lehet kellemetlen, lehet nehéz, és lehet fájdalmas. De sohasem lehet olyan megrázó, mint amikor a lélek ébred fel. Nincs borzalmasabb élmény, mint felébredni, egy alvó világ kellős közepén. Mert alvók közt felébredni azzal a tudással jár, hogy a világot meg kell menteni, különben menthetetlenül elpusztul, és ebben a küzdelemben nincs segítség. A látás szomorúvá tesz, és magányossá. Látni az egyetlen kiutat, és látni, milyen üres az út, senkit sem tesz boldoggá.
Chaney letette maga mellé a mappát az ágyra. Tenyerébe temette az arcát. Hányingere volt, a testét mintha ezernyi apró tűvel szurkálnák. Az arca égett. Olyan vörös volt, mint a homár. Chaney sokáig csak sóhajtozott, aztán fogta a mappát, kikászálódott az ágyból, és az ajtóhoz ment. Félrehajtotta a riglit, és kinyitotta az ajtót.
Shana és Andan tartózkodtak a nappaliban. Andan hintaszékben ült, amit Shana csinált, amíg ő és Chaney beszélgettek.
Chaney úgy festett, mint akit jól megvertek, miután három napon át nem engedték aludni. Pedig egy cseppet sem volt álmos. Felmutatta a mappát.
– Ez tényleg igaz? – kérdezte rekedt hangon. Hangjában kétségbeesés bujkált.
Andan bólintott.
Chaney leeresztette a mappát, felsóhajtott. Shana felállt, és elhagyta a szobát, hadd beszélgessenek. Kamerán keresztül szemmel tartották a nappalit.
Andan Shana székére mutatott. Chaney odasétált és leült. A mappát az ölében tartotta. Nem volt nála diktafon, és nem volt beszédes kedvében. Most ember volt, nem riporter. Ebből képtelen volt sztorit csinálni.
– Ötvenegynéhány évvel ezelőtt – mondta Andan –, még a második világháború vége előtt, amikor az amerikai hadseregben futott a Manhattan Projekt, amelynek célja az atombomba előállítása volt, az egyik vezető tudósa, Szilárd Leó, az első sikeres atomrobbantás után a következőket mondta: „Nem az a titok, hogy van atombomba. Az a titok, hogy lehetséges.” Hogy lehetséges. Sokszor nem az a legnagyobb titok, hogy mi van és mi nincs, hanem az, hogy mi lehetséges."

2. Honnan vannak ezek a dolgok, amiket én ide kirakok?
Az internet nagy, és aki keres talál. És talál olyan barátokat, akik szintén találtak valamit. A mai rendszer célja, hogy ne tudj, mert akkor elkezdesz a rendszerre veszélyes lenni. Tény fülhallgatót a füledbe, a buszon, az utcán és ne hallj. Igyál, szívjál és legyél tompa. Iskola: tanulj, tanulj, tanulj!!! Folyton ezt mondják, és mindenféle haszontalan információkkal tömnek tele. Elveszik a kedved a tanulástól, mint fogalomtól. Telipakolják negatív érzelmi töltéssel. Vannak emberek, akik már a tanulás szó hallatától is rosszul lesznek. Nekik már maguktól nehéz lesz. Persze, MINDIG LEHET TENNI VALAMIT A DOLOGGAL KAPCSOLATBAN!!! KOMMUNIKÁLJ!!! És annyi, de annyi akadályt raknak ki az útra, hogy egyszerűen lehetetlennek tűnik a haladás. De ez nem így van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.