helyett

akik szájában (keze alatt) újrafényesednek a szavak , másoknál tovább kopnak. Ez még egyetlen szó kiejtése (leírása) esetén is igaz. A kopás a szavak tiltakozása a romlott szájak és gondolatok ellen....

A szó lehet só. Képes szétmarni a tettet. Amikor valaki lyukat beszél másvalaki hasába, ott, azon a lyukon keresztül kezd el szivárogni az emberből az erő, míg végül tehetetlenné lottyad.

Nem szeret kézen fogva menni az utcán, most mégis fogja a kezem, ő fogta meg, búcsúzáskor megsimítja az arcom, bizalmas a mozdulat, olyan, amelynek két ember között  múltja van,  szeretsz? kérdezi a mozdulattal, mert gyáva,  még mindig simítom arcom a tenyerébe, mire újra...

Bújócskát játszanak velem a szavak öreg vagyok én már ehhez int el igen? s

Nincs hangom. Nincs varázsige.

És van, amikor az ember saját száját egyáltalán nem hasogatja föl a szó, mégsem mondja ki, mert fél, hogy a fülén keresztül a másikat megböki, megkarcolja, megvágja vele. És akkor a szó megint csak bennmarad. A szavak nem szeretnek bennmaradni. Ha elfogynak, az más. De amíg...

És vannak szavak, amelyek fölsértik az ember száját. Nem mindenkiét, nem mindenkiét.  Ugyanaz a szó az egyik ember száján úgy jár ki, mint a levegő, a másikét meg véresre vagdossa. Mindenkinek megvannak a maga szájhasogató szavai, azokat nem mondja ki, mert fél a fájdalomtól...

Weöres is azt mondja A Teljesség felé-nben, egészen pontosan a Metamorphosis-ban: A szivárványhíd az egyetlen, ahol angyalok és ördögök úgy járnak-kelnek, hogy alig lehet szétismerni őket.

Egyszer csak elkezdtem csúnyán beszélni. Mintha az a sok-sok csúnya szó, aminek korábban ellenálltam, egyszerre mind ki akart volna jönni. Mintha az első, amely elhagyta a számat, utat tört volna a többinek. Önálló életre keltek, nem tudtam parancsolni nekik. Csak...

mintha lenne irányzék az emberben a szavak megválasztását illetően az irányzékot a születésünk pillanatakor ható erőtér állította be a pontos irányzékkal rendelkezők szavai fényesek, erősek, igézők  a pontatlanoké sápadtak, görcsösek, célt tévesztők

azt mondja pl. összefekszetek

A szavaknak meghatározott számuk van. Mindenki kapott egy bizonyos nagyságú készletet erre az életére. Álltunk sorba, az Isten meg osztotta: neked, fiam, 700; neked, lányom 10 000; te író leszel, neked 50 000; fiam, te néma maradsz, és így tovább. A kapott szót az utolsóig el...

azt hiszem, minden fogalmat ki lehet üríteni, például nincs olyan, hogy megbocsátás, nincs kinek megbocsátani, a sértődés magányos dolog, bennünk dől el, hogy a másiktól induló gondolatról, szóról, tettről mit vélünk, a sértődés ezért mindig elhatározás kérdése;...

Panaszkodtam neki, hogy belekötöttek a nyelvi fordulataimba - A leíró nyelvtan nem előíró nyelvtan - mondta

Hol vagyunk már az ilyen jelzőktől: bagolyszemű, fényes szemöldökű. Hát nem? De.